Born 1966    Weymouth, Dorset England.

             St. Peter's School, Southbourne.

             Employed at Roman Press Printing and Publishing.

1984 1986    National Diploma 

             Faculty of Art and Design Southampton College

             Employed as an Illustrator and Photographer Avon Forest Park

1992 1995    B A (Hons) Fine Arts 

             Southampton Solent University

             Works as photographer - 5x4 Studio black and white limited edition printing. Publishes in                                          newspapers and magazines. 

2008         Art History Postgraduate Diploma The Open University


Exhibitions and Performances :

2019 | Budapest Art Market 2019 - Rugogyar Gallery represented artists - selected paintings 

2019 | British Artists in Hungary - British Embassy Residence - Exhibition Recent Paintings

2019 | Iklectik Art Lab London - audio-visual ( photographs + video works )

       performance with monofog + Ed Lucas + Graham Dunning

2018 | Jazzire Festival Subotica - monofog performance with Yoni Silver.

2018 | Mai Mano Photography Museum - Autumn Photography Show - One Big Lonely City 5x4inch contact prints. 

2018 | Art Market Budapest 2018 - David Stuart Sutherland Selected works Rugógyár Gallery at ART MARKET BUDAPEST 2018

       International Contemporary Art fair. Venue: Millenáris building „B”  Booth G 504. 

2018 | Rugógyár Galéria "From Here and Beyond"/ Innen és Túl az érzékelés határain 

       Abstract painting 1947 to 2018

       LOSSONCZY Tamás (1904-2009), SZABADOS Árpád (1944-2017), David Stuart SUTHERLAND (1966)

       Sound performance of MONOFOG: David Stuart SUTHERLAND, Tamás ILAUSZKY & Oli MAYNE

2018 | Vasarely Museum of Fine Arts  - "On The Edge of Geometry"

       OSAS Open Structures Art Society Group Show curated: Maurer Dora speech: Istvan Hajdu

2018 | RS9 Theatre Budapest - experimental music 

2018 | Kék Ló Budapest monofog - free improvisation

2018 | Harom Hollo - audio-visual performance

2017 | MODEM Museum of Contemporary Art Debrecen ZajKert VI  audio-visual 

2017 | Pucc Contemporary Art Gallery O mannequin O - audio-drawing 

2017 | 2B Gallery "CUT Vinyl"  - Exhibition unsound objects  + live recording to 12inch Vinyl Inflatable Cloud 

2017 | Varkert Bazar Pop Archaeology - lecture + performance

2017 | MODEM Museum of Contemporary Art: Humiliated Human audio-visual

2016 | Kisüzem NemaFilmZene  "BowSunMakePeace" art film + live soundtrack

2016 | Muszi Budapest "Tinsel" sound performance

2016 | Toldi Cinema audio-visual performance 

2016 | Improstor 83 CK13 Crna Kruća Novi Sad Serbia

2015 | Ebb Flow + Debris 6 humans Muszi contemporary dance + sound

2015 | Avant Garde Jazz Fest Kék Ló Budapest 

2015 | Silent Film Music KIsüzem Budapest -  short film and audio

2015 | ByArt Gallery monofog : sound art 

2015 | Mucsarnok-Kunsthalle Museum Found Objects Sound Objects Contemporary Sculpture\

2014 | Mamü Gallery Sound Works 4. 33 Revolution Per Minute paintings and objects 

2014 | Muszi Budapest audio-visual performance 

2014 | No Wave Festival Tilos Radio Marathon art performance 

2011 | The Orange Way ClujEst Gallery Cluj Napoca Exhibition photographs + stop motion film 

2010 | Landscape2 Fészek Artists’ Club Herman Gallery, Budapest exhibition photographs

2009 | Bródy House Arts Club Budapest selected photography

2009 | British Shorts FIlm Festival  in Budapest Taban Cinema ‘Two Minutes and Fifty Three Seconds’

2009 | Szimpla Cinema Budapest – Festival screening

2003 | X X S Bolt Gallery Exhibition / Catalogue No. 60. Duna Gallery (The Outside Series No.14) 

2003 | Four Hours Tuesday Installation + Exhibition Camera Obscura, Ronald Emmet Gallery, Dorset, England

2002 | Panorama XIII Exhibition / Catalogue Esztergom Photo Biennale Rondella Gallery Palace Museum Esztergom 

2002 | Kecskemét Museum of Photography exhibition 

2002 | Budapest Art Gallery Óbuda exhibition

2002 | Camera Soave Galeria Italy

2000 | Camera Obscura  XII Photo Biennale Esztergom EMI Prize Winner camera obscura

2000 | Rondella Gallery Esztergom exhibition photographs

2000 | Kecskemét Museum of Photography Biennale Exhibition 

2000 | Budapest Gallery camera obscura toned silver bromide prints

1998 | One Big Lonely City Gerbaud Exhibition Hall Budapest Photography Exhibition 5x4 contact prints  

Retro and future in the Gallery

Kultura .hu 


Révy Orsolya


How do we interpret modern images? What can abstract painting give us? Many turn away from modern art because they can not understand the mix of colors, shapes and compositions. In the Rugógyár Gallery we may be able to answer the questions in the exhibition “FRom Here and Beyond”, parallel to the abstract paintings of Tamás Lossonczy, Árpád Szabados and David Stuart Sutherland.


Within a three-minute walk from the Fővám square, the exhibition opens in the Rugógyár Gallery on 21 September, featuring works by Tamás Lossonczy, Árpád Szabados and British artist David Stuart Sutherland. The concept of the exhibition is to parallate these works and to create a dialogue between works and the viewers. Tamás Lossonczy was the most active creative era of the 20th century, the main works of Árpád Szabados were made in the 1970s and 1980s, and David Stuart Sutherland just recently started to experiment with painting. There are three creators, three ages, and yet: where colors, where shapes communicate in pictures, and sometimes paintings with their entire habit of daring their common dances.


The exhibition points out that we can be of different nationalities, we can live in any age, yet we often think and see the world a lot.


This is the first time in the Rugógyár Gallery, which was opened in February this year, to be able to present works of foreign artists. In a two-storey 140 square meter exhibition space with Hungarian contemporary art, as well as creators who have previously had little opportunity to present their works, "said Brigitta Iványi-Bitter, artistic director of the gallery and curator of the exhibition. The concept is based on a comparison of generational differences across all exhibitions, so each time we see works from each other in several eras. This issue has been covered by the three exhibitions of the Rugógyár Gallery so far: the exhibition "Surprising proximity" focuses on women's fates and women's portraits, at the Pest, Paris, Roofs exhibition on urban spaces, urban life situations and everyday themes, and the Performative Portraits portrayed the boundaries of the portrait's genre.

The theme of this exhibition, Innen and Over (on the perception), evokes abstract painting and its century-old traditions with three artists, three different attitudes and visions. As the curator said, the starting point for the creators of the style is the future orientation, which is also characteristic of the whole geometric abstract painting.


David Stuart Sutherland was originally a photographer from the 1990s, but in recent years, the ever-experimenting British artist combines photography with painting. His work reflects more and more abstract image processing, and now the canvases were transformed into a collage painting. The latest works of the exhibition are thus linked to it. The curator named Sutherland over Rome was the first to come from a tiny newspaper cut, fragmented in 1966, sometimes in Hungarian, to the sight that the city of Rome looks from a distance. The painter now claims that he finds much more dimension in painting than in photography. "Details hide the excitement. In my opinion, it is a good image that we can always discover something new, "added Brigitta Iványi-Bitter.





David Stuart Sutherland's paintings, in most cases, are parallel to the paintings of Tamás Lossonczy, the works of the two composers are often presented side by side. In the 1930s, the Hungarian painter taught in Paris learned from Pablo Picasso and Georges Braque for the first time the tools of modern art and until his death until he was 104 years old and represented classical modernism. "He was almost sick when he could not paint one day," the curator explained, adding that he even worked when he was banned in 1948 and had no opportunity to exhibit. "It is very interesting to me that 43 years of work can be created - not knowing each other - that create compositions in their compositional principles or in their color palettes and work in the same visual language," she added.


The third exhibiting artist Árpád Szabados started his work in the 1970s, began his career as a graphic artist and became a determining creator of Hungarian fine arts in the 1990's. As a teacher, he has produced several generations of creative imaging and childlike images, but emotions, instincts, body language and sexuality are also emphasized in his oeuvre, other works and lithographs. Árpád Szabados's strong colors, dramatic forms and visual language games form a harmony with Sutherland and Lossonczy's creations. In addition, as David Stuart Sutherland, who also appeared at the exhibition, said, like the Hungarian painter, the British artist also has Scottish ancestors, so the two artists are similar. "His free pictures are more of a symbol system, they are more talkative, more narrative, they have a little story that can be covered. Yet it is very interesting that the 2003 Szabados paintings can be confused with the colors of the world of forms in Tamás Lossonczy's 1982 picture, "explained the curator.


At the lower level of the gallery, works by Lossonczy Tamás can be seen from the 1970's and 1980's, continuing to map similarities with the later images of David Stuart Sutherland and Szabados Árpád. "Interestingly, in the pictures of Árpád Szabados, they seem to be simple patterns at first glance, then it turns out that there are birds on them, manmade in the other, and that the plant is really an animal. There is an interesting game in Free Pictures, "said the curator. He emphasized one of Tamus Lossonczy's never-before-seen poetry: his painting in the smaller room, which he had been able to present for 14 years, in 1960 - reflects the poet's poetics of the painter and never discourages his never-ending nature. From such a drawing story, the artist made more, and he expresses all the positive tone and attitude that motivated himself in the difficult period. "This is one of my favorite pictures at the show, so we wanted to bring the painter's personality closer to the visitors," added Brigitta Iványi-Bitter.


In the bigger hall, Lossonczy's images are mostly visible: on the right wall the 2006 series of Points and Lines of Love, and on its opposite, separate, yet united, paintings, including the Square, Road, Border. "It's good to see that Lossonczy was able to innovate at the age of 103 and use a different kind of composition, a different painting technique, a different view in the abstract language," the curator explained. He added that his title selection reflects a narrative character that extends the interpretation of his images. In addition to our visit, it turned out that the artist who was never resting for his own entertainers made architectural plans for a modern art museum on the banks of the Danube, and designed a guitar-like Music House with a lookout in his tuner.


On the longitudinal wall another interesting pair can be discovered in the oeuvre of David Stuart Sutherland and Tamás Lossonczy: the same shapes and compositions are reminiscent of works made in two separate eras. Here is the Sutherland Sputynik1000 which also uses the newspaper clippings of space and the planets, but never the human factor, as well as the Grayscale (Doric)), which is a darker mood in art history. On the opposite wall, Sutherland is an absolute retro-sounding work “The Fridge is Open”  which also reflects playfulness, curiosity, color usage and the atmosphere of the 1970s and 1980s, also linked to Lossonczy's paintings.


An important link in the works is even music. For all three artists it is important to incorporate music and music into painting. This kind of rhythm, a visual formation similar to musical compositions is an emphasized creative attitude to each artist, "added Brigitta Iványi-Bitter Brigitta, pointing out that David Stuart Sutherland often performs music performances.


From the Inner and Over (in the Sensation) - Abstract Painting from the 1940s to the present, everything is related to everything while creators and creations succeed in preserving their sovereignty. They can remain independent while creating dialogue with one another, complement each other, or invite a new vision to the attention of the painting beside them and their viewers. Colors and shapes can be expected for those who are mistaken for the Rugógyár Gallery by October 30, for an abstract painting exhibition where painters speak not only in understandable languages, but also colorful and variedly interpret their ideas of the past, present and future.


The exhibition hall of the Rugógyár Gallery was formerly a rugged factory, and in the 1960s and 1970s this area was not as elegant as it is today. The industrial atmosphere was preserved for the purpose of creating the gallery as well: the interior recalls this atmosphere with its brick walls, the design of heating and cooling, while at the same time a completely modern, high quality interior design space. Several contemporary galleries have been set up in the area over the years, which together provide a comprehensive view of the art of today. The next exhibition of the Rugógyár Gallery opens in early November, we can meet with them at Szarka Street and at Art Market Budapest 54, which starts on October 10th.





Retró és jövőbelátás a galériában



Hogyan értelmezzük a modern képeket? Mit adhat hozzánk az absztrakt festészet? Sokan elfordulnak a modern képzőművészettől, mert nem tudják megfejteni a színek, alakzatok és kompozíciók egyvelegét. A Rugógyár Galériában talán választ kaphatunk a kérdésekre a Lossonczy Tamás, Szabados Árpád és David Stuart Sutherland absztrakt festményeit párhuzamba állító Innen és Túl (az érzékelésen) című tárlaton.


A Fővám tértől három perc sétára található Rugógyár Galériában szeptember 21-én nyílt meg az Innen és Túl (az érzékelésen) című kiállítás, amely Lossonczy Tamás, Szabados Árpád és a brit származású David Stuart Sutherland képzőművészek munkáiból válogat. A tárlat koncepciója, hogy ezeket a műveket párhuzamba állítsa, és párbeszédet hozzon létre a művek között, valamint a művek és a nézők között. Lossonczy Tamásnak a 20. század közepén volt a legaktívabb alkotói korszaka, Szabados Árpád főbb művei az 1970-es és 1980-as években készültek, David Stuart Sutherland pedig csak nemrég kezdett el kísérletezni a festészettel. Három alkotó, három korszak, és mégis: hol a színek, hol az alakzatok kommunikálnak a képeken, máskor pedig bizonyos festmények egész habitusukkal lejtik közös táncukat.


A kiállítás rámutat arra, hogy lehetünk különböző nemzetiségűek, élhetünk bármelyik korszakban, mégis sokszor hasonlóan gondolkodunk és látjuk a világot.


Az idén februárban megnyílt Rugógyár Galériában ez az első alkalom, hogy külföldi alkotó munkáit is bemutathatják. A kétszintes, 140 négyzetméter alapterületű kiállítótérben a magyar kortárs művészet lel újabb otthonra, valamint azok az alkotók, akik korábban kevés lehetőséget kaptak műveik bemutatására – mondta Iványi-Bitter Brigitta, a galéria művészeti vezetője, egyben a kiállítás kurátora. A koncepció valamennyi tárlaton a generációs különbségek összehasonlítására épül, így minden alkalommal több korszakból láthatunk műveket egymás mellett. Ezt a kérdést boncolgatta a Rugógyár Galéria eddigi három kiállítása is: a Meglepő közelség című tárlat fókuszában a női sorsok, a női portrék álltak, a Pest, Párizs, háztetők című kiállításon a városi terek, a városi élethelyzetek, a hétköznapi témák voltak a középpontban, a Performatív portrékon pedig a portré műfajának határait feszegették a bemutatott munkák.


A jelen kiállítás, az Innen és Túl (az érzékelésen) témája az absztrakt festészetet, illetve annak százéves hagyományait idézi meg három művésszel, három különböző hozzáálláson, látásmódon keresztül. Ahogy a kurátor elmondta: a stílus alkotóinak kiindulópontja a jövőorientáltság, amely az egész geometrikus absztrakt festészetre is jellemző.


David Stuart Sutherland képzőművész eredetileg fotóművészként alkotott az 1980-as évektől, az utóbbi években viszont az örökösen kísérletező brit alkotó a fotóművészetet vegyíti a festészettel. Munkái egyre absztraktabb képfeldolgozást tükröztek, mostanra pedig kollázsfestészetté alakultak a vásznai. A tárlat legfrissebb munkái így hozzá kötődnek. A kurátor Sutherland Róma felett című képét emelte ki először, amely egészen apró, 1966-ból származó – olykor magyar nyelvű – újságkivágásokból, töredékekből áll össze hasonlóan ahhoz a látványhoz, amelyet Róma városa mutat távolról nézve. A festő ma már azt vallja, hogy a festőművészetben sokkal több dimenziót talál, mint a fotóművészetben. „A részletek rejtik az izgalmat. Véleményem szerint az a jó kép, amelyen mindig felfedezhetünk valami újat” – tette hozzá Iványi-Bitter Brigitta.


David Stuart Sutherland képeit a tárlat a legtöbb esetben Lossonczy Tamás festményeivel állítja párhuzamba, a két alkotó műveit sokszor egymás mellett mutatja be. Az 1930-as években Párizsában tanult magyar festő első kézből sajátította el Pablo Picassótól és Georges Braque-tól a modern képzőművészet eszközeit és egészen haláláig, 104 éves koráig készítette képeit és képviselte a klasszikus modernizmust. „Szinte belebetegedett, ha egy nap nem festhetett” – magyarázta a kurátor és hozzátette, hogy még akkor is dolgozott, amikor 1948-ban betiltották a műveit, és nem kapott kiállítási lehetőséget. „Nagyon érdekes számomra az, hogy 43 év különbséggel is tudnak olyan művek születni – úgy, hogy nem is ismerik egymást az alkotók –, amelyek kompozíciós elveikben vagy színpalettájukban párbeszédet hoznak létre egymással és egyazon vizuális nyelvben dolgoznak” – fűzte hozzá.


A harmadik kiállító művész, Szabados Árpád életműve az 1970-es években indult, pályáját grafikusként kezdte, és az 1990-es évekre meghatározó alkotójává vált a hazai képzőművészeti életnek. Pedagógusként több generációt oktatott kreatív képalkotásra, gyermekrajzhoz hasonló képeket is készített, ugyanakkor életművében, más jellegű műveiben, litográfiáiban hangsúlyt kapnak az érzelmek, az ösztönök, a testiség, szexualitás is. Szabados Árpád erős színei, drámai formái, vizuális nyelvi játékai harmóniát képeznek Sutherland és Lossonczy alkotásaival. Ráadásul, ahogy a kiállításon is megjelenő David Stuart Sutherland is elmondta, a magyar festőhöz hasonlóan a brit művész is skót felmenőkkel rendelkezik, így ebben is hasonlít a két művész. „Szabados képeinek inkább saját szimbólumrendszere van, picit elbeszélőbb, narratívabb, van bennük egy-egy kis történet, amelyet fel lehet fedezni. Mégis nagyon érdekes, hogy a 2003-as Szabados-festmények a színek, a formák világával mégis párbeszédbe tudnak elegyedni Lossonczy Tamás 1982-es képével” – magyarázta a kurátor.


A galéria alsó szintjén Lossonczy Tamástól láthatók művek az 1970-es és 1980-as évekből, folytatva a hasonlóságok feltérképezését David Stuart Sutherland és Szabados Árpád későbbi képeivel. „Az érdekesség Szabados Árpád képeivel kapcsolatban az, hogy egyszerű mintáknak tűnnek első látásra, aztán kiderül, hogy vannak rajtuk madarak, máshol emberfigurák, és hogy a növény igazából egy állat. Érdekes játék van a Szabados-képekben” – mondta el a kurátor. Kiemelte Lossonczy Tamás egyik, még soha be nem mutatott tusrajzát is: a kisebbik teremben látható, 1960-ban készített képe – ekkor már 14 éve nem mutathatta be munkáit – a festő ars poeticáját, soha nem csüggedő természetét tükrözi. Ilyen tusrajzból többet is készített a művész, ezekből valamennyin pozitív hangvételt, hozzáállást fejez ki, amellyel saját magát is motiválta a nehéz időszakban. „Ez az én egyik kedvenc képem a kiállításon, ezzel a festő személyiségét is szerettük volna közelebb hozni a látogatókhoz” – tette hozzá Iványi-Bitter Brigitta.


A nagyobb teremben már többnyire Lossonczy-képek láthatók: a jobb oldali falon a 2006-os Pontok és vonalak szerelme című sorozata, a vele szemben lévőn pedig különálló, mégis egységet képező festményei láthatók, köztük a Tér, út, határ című kép. „Nagyon jó látni, hogy Lossonczy 103 éves korában is képes volt megújulni, és egy másfajta kompozíciót, másfajta festészeti technikát, egészen más látásmódot használni az absztrakt nyelven belül” – magyarázta a kurátor. Hozzátette, hogy a címválasztása elbeszélő jelleget tükröz, amellyel kitágítja a képeinek az értelmezési lehetőségeit. Látogatásunk során ráadásul kiderült, hogy a sohasem pihenő művész saját szórakoztatására építészeti terveket is készített egy, a Duna partján álló modern művészeti múzeumhoz, valamint tervezett egy gitár alakú Zenék Házát is, hangolójában egy kilátóval.


A hosszanti falon újabb érdekes párhuzamok fedezhetők fel David Stuart Sutherland és Lossonczy Tamás életművében: ugyanazon alakzatok, kompozíciók köszönnek vissza a két külön korszakban készült alkotásokon. Itt látható Sutherland Sputynik1000 című, szintén újságkivágásokat felhasználó, az űrről és a planéták kapcsolódásáról szóló, ugyanakkor az emberi tényezőt sem mellőző festménye, valamint a sötétebb hangulatú, művészettörténeti kapcsolódásokat sejtető Szürke lépték (Dór) című alkotása. Az átellenben lévő falon Sutherland egy abszolút retróhangulatú műve, A hűtő nyitva látható, amely szintén játékosságot, kíváncsiságot tükröz, színhasználatában és egész hangulatában is az 1970-es és 1980-as évek köszönnek vissza, így is kapcsolódva Lossonczy képeihez.


„Fontos összekötő kapocs a művekben még a zene is. Mindhárom művész számára fontos a zene, a zenei ritmus beépítése a festészetbe. Ez a fajta ritmikusság, a zenei kompozíciókhoz hasonló képi megformálás mindegyik művésznél hangsúlyos alkotói magatartás” – fűzte végül hozzá Iványi-Bitter Brigitta kurátor kiemelve, hogy David Stuart Sutherland is gyakran ad elő zenei performanszokat.


Az Innen és Túl (az érzékelésben) – Absztrakt festészet az 1940-es évektől máig című tárlaton tehát minden kapcsolódik mindenhez, miközben az alkotóknak és alkotásoknak sikerül megőrizniük szuverenitásukat. Úgy tudnak önállóak maradni, hogy közben párbeszédet hoznak létre egymással, kiegészítik egymást, vagy éppen egy új látásmódra hívják fel a mellettük szereplő festmény, és az őket tekintő nézők figyelmét. Színek és formák tobzódására számíthatnak tehát azok, akik a Rugógyár Galériába tévednek október 30-ig, egy olyan absztrakt festészeti kiállításra, ahol nem csak érthető nyelven beszélnek a festők, de színesen és változatosan is tolmácsolják elképzeléseiket a múltról, jelenről és jövőről.


A Rugógyár Galéria kiállítótere korábban valóban rugógyárként, üzemként működött, az 1960-as és 1970-es években ez a környék ugyanis még közel sem volt olyan elegáns, mint amilyen képet ma mutat. Az indusztriális hangulat megőrzését tették céljukká a galéria kialakításakor is: a belső tér ezt az atmoszférát idézi meg a téglafalaival, a fűtő- és hűtőberendezések dizájnjával, ugyanakkor egy teljesen modern, jó minőségű belsőépítészeti térben. A környéken több kortárs galéria is létesült az eltelt évek alatt, amelyek így együttesen átfogó képet nyújtanak napjaink művészetéről. A Rugógyár Galéria következő kiállítása november elején nyílik, addig is találkozhatunk velük a Szarka utcában, valamint az október 10-én kezdődő Art Market Budapest 54-es standján.


Révy Orsolya

Fotók: Rugógyár Galéria


Kulcsszavak: Lossonczy TamásSzabados ÁrpádDavid Stuart SutherlandRugógyár GalériakiállítástárlatInnen és Túl (az érzékelésen)absztraktIványi-Bitter BrigittaArt Marketfestménykép


Élet és Irodalom

István Sinkó

Clear abstract

19 October 2018


Tamás Lossonczy, Árpád Szabados and David Stuart Sutherland can be seen at the Rugógyár Gallery until October 30 


Bridges the audience with galleries, Iványi-Bitter Brigitta, galleries of the gallery with Inner and Over, group exhibitions. He brought the works of three artists, two Hungarian and one English painter. They found the points of common interest, the common color and form of life, and the shared joy of life, which made their material exhibited in this exhibition unified. At the same time, he demonstrated successfully the non-geometric abstract -Sabar and I would rather use the organic expression-a cheerful, cheerful, dissuasive view of Lossonce. The viewer sees things with a stylistic style, which is mainly due to the search for Western European forms in the twenties and forties. The elements of the organic and inorganic world combine the bold use of light-dark bulk and local colors, the relationship of the line and stain, the alternation of free and geometric elements within an image reveals micro- and macro cosmic worlds. Bringing a dazzling, cheerful minute to the viewers, gallery visitors Iványi-Bitter Brigitta gallery leader in the Inn and beyond (on the sensation) group exhibit. He brought the works of three artists, two Hungarian and one English painter. They found the points of common interest, the common color and form of the world, and the common joy of life, which made the exhibits exhibited in this exhibition unified. At the same time, he demonstrated successfully the non-geometric abstract - I would use the organic expression instead of Szabados and Lossonczy - a cheerful, cheerful, dissuasive view. The viewer sees such material with a stylistic style, which can be traced back to Western Europe's formworks of the twenties and forties. The elements of the organic and inorganic world, the bold use of light-dark bulk and local colors, the relationship of the line and the stain, the alternation of free and geometric elements within an image reveal cosmic micro and macro worlds. The work of Miró and Picabia, Werner and Poliakov can be the preview, and the images of Sam Francis and Ernst Wilhelm Nay. At the same time neither Tamas Lossonczy nor the Englishman David Stuart Sutherland, who left us for a huge oeuvre, can not be regarded as "disciple" or followers. The aforementioned artists seemed more impulsive and affected. At the exhibition, many of Lossonczy's paintings can be seen in miniretrospectives. Everything that draws on the drama, life-giving, has led Lossonczy to a prophesian painter. He penetrated into the world of cells, he introduced us to the geometry of plant life, planets and stars, and the whole planet came to us in his pictures. At the same time, in the last years of his life, the full reduction, the purity of figurative essentials, fascinates the viewer. These works are the stages of the ultimate freedom, the path towards "completeness". Sutherland's picture collages are somewhat related to some of Lossonczy's works, and he also likes to use bursting colors, including the composition structure from chaos to order. He uses the photographic technique well, and in his pictures he interprets the visuals by sticking to newspaper images.

Of the three exhibitors, Árpád Szabados, who died last year, is the least regarded as an abstract painter. Reduced figurativity, graphic-picturesque processing of the formal elements of nature, and intensive use of childlike vision (line and color usage) characterize their work. Sensual, people-centered, and mesmerizing, the oeuvre of Szabados, characterized by these three notions. In the illustrations here, the hidden forms of the insulating forms, the reduced plants of the gardens in green lazuli and the hard-black contours (sticks, lizards, ropes, eyes) are the universal mindset of the excellent graphic artist.


From here and beyond are the pictures in the walls of the Rugógyár Gallery, because they are not just stylistic elements, not just variations of a trend, but segments of the viewing of the Life. From here and on.



Sinkó István

Derűs absztrakt


MŰBÍRÁLAT - TÁRLAT - LXII. évfolyam, 42. szám, 2018. október 19.

(Lossonczy Tamás, Szabados Árpád és David Stuart Sutherland kiállítása a Rugógyár Galériában október 30-ig látható.)

Oldott, vidám perceket szerez nézőinek, a galéria látogatóinak Iványi-Bitter Brigitta, galériavezető az Innen és Túl című csoportos kiállítással. Három művész, két magyar és egy angol festő munkáit hozta egy nevezőre. Megtalálta bennük a közös érdeklődés, a közös szín és formavilág és a közös derűs életszemlélet azon pontjait, mely egységes egésszé tette e tárlaton kiállított anyagukat. Egyben sikeresen mutatta fel a nem geometrikus absztrakt –Szabadosnál és Lossonczynál inkább az organikus kifejezést használnám - derűs, vidám, oldott szemléletét. Olyan stílusjegyekkel felruházott anyagot lát a néző, mely elsősorban a húszas - negyvenes évek nyugat-európai forma kereséseiben eredeztethetőek. A szerves és szervetlen világ elemei a világos-sötét tört és lokálszínek együttesen merész használata, a vonal és folt kapcsolatrendszere, a szabad és geometrikus elemek egy képen belüli váltakozása mikró- és makró kozmikus világokat mutat fel.

Oldott, vidám perceket szerez nézőinek, a galéria látogatóinak Iványi-Bitter Brigitta galériavezető az Innen és túl (az érzékelésen) című csoportos kiállítással. Három művész, két magyar és egy angol festő munkáit hozta egy nevezőre. Megtalálta bennük a közös érdeklődés, a közös szín- és formavilág és a közös derűs életszemlélet azon pontjait, melyek egységes egésszé tették e tárlaton kiállított anyagokat. Egyben sikeresen mutatta fel a nem geometrikus absztrakt – Szabadosnál és Lossonczynál inkább az organikus kifejezést használnám – derűs, vidám, oldott szemléletét. Olyan stílusjegyekkel felruházott anyagot lát a néző, melyek elsősorban a húszas–negyvenes évek nyugat-európai formakereséseiből eredeztethetőek. A szerves és szervetlen világ elemei, a világos-sötét tört és lokálszínek együttesen merész használata, a vonal és folt kapcsolatrendszere, a szabad és geometrikus elemek egy képen belüli váltakozása kozmikus mikró- és makróvilágokat mutat fel. Miró és Picabia, Werner és Poliakov munkássága lehet az előkép, no meg Sam Francis és Ernst Wilhelm Nay képei. Ugyanakkor sem a hatalmas életművet ránk hagyó Lossonczy Tamás, sem az angol David Stuart Su­therland nem tekinthető „tanítványnak” vagy követőnek. Az előbb felsorolt művészek inkább impulzusként hatottak, hathattak rájuk. A kiállításon Lossonczy számos korszakából láthatunk kisebb-nagyobb festményeket mintegy miniretrospektív formájában. A minden drámán átsegítő életöröm, életakarat Lossonczyt prófetikus festővé avatta. Behatolt a sejtek világába, megismertet minket a növényi lét geo­metriájával, bolygók és csillagok, és az egész planéta elénk tárul képein. Ugyanakkor – elsősorban utolsó évei­ben – a teljes redukció, a gyermeki tisztaság által megfogalmazott, lényeglátó kompozíciók nyűgözik le a nézőt. A végső szabadság, a „teljesség felé” vezető út stádiumai ezek a munkák. Sutherland képkollázsai némiképp rokoníthatóak Lossonczy egyes munkáival, ő is szívesen használ tört színeket, benne is él a káoszból a rend irányába történő komponálási struktúra. Szívesen használja a fotótechnikát, illetve képeibe újságképeket ragasztva értelmezi tovább a látványt.

A három kiállító közül a tavaly elhunyt Szabados Árpád az, aki legkevésbé tekinthető absztrakt festőnek. A redukált figurativitás, a természet formai elemeinek grafikus-festői feldolgozása, a gyermeki látásmód (vonal- és színhasználat) intenzív alkalmazása jellemzi munkásságát. Érzéki, emberközpontú és meseszerű, e három fogalommal jellemezhető Szabados életműve. Az itt kiállított képeken a szigetformák, a kertek redukált növényelemeinek zöld lazúrokba rejtése és a kemény fekete kontúrok közt tekergőző életdarabkák (botok, gyíkok, kötelek, szemek) a kiváló grafikus-festőművész univerzális gondolkodásmódját vetítik elénk.

Innen és túl mutatnak a Rugógyár Galéria falain látható képek, mert nem pusztán stiláris elemek, nemcsak egy irányzat variációi, hanem az Élet szemlélésének szegmensei is. Innen és túl.





























































OSAS - On the Edge of Geometry

Excerpt from the call for works addressed to artists:

The exhibition is entitled “On the Edge of Geometry”. If you are not abstracting forms based on what you perceive with your eyes, but invent them or instinctually follow a “feeling of form”, you will most likely end up with a geometric work. We experience order as transparent geometry (ornamentics); it is how our brain is structured (or is the perceived world itself geometrically structured)? When we talk about the periphery of geometry, it is with the assumption that there is a generally accepted form of geometric art, which, after 1945, took on an increasingly stronger character, and whose necessarily systematic execution – so logically and transparently constructed even in its poetics – is reminiscent of the objective perfection of factory produced objects. In contrast, the art of the geometric periphery can be diversely varied, free, and digressive. It can be narrative and romantic, it can flirt with spatiality and bears kinship to the mechanism of visual representation. This exhibition is a continuation of our previous “Chance as Strategy” and “Found Geometry” shows. We are provoking the springs and cogwheels behind the origins of geometric art.


On the Edge of Geometry

Translated notes - Opening speech by Istvan Hajdu

Such as. If… Looking at the pictures of the exhibition, I offer three aspects to the viewer.



First of all, I quote Peter Weibel's words: contemporary "abstract painting is a meta-language painting, whose reference is historical abstract painting itself. Current neo-abstract painting often refers to the strategy of classical abstract painting as a material language. Above all, because abstract painting became a meta-language that replaced the things and the soul with the historical styles of abstract painting, whether they were constructive or informative, working on their variants. (...) Painting can thus create festive signs with playful freedom. Thus, this phase can be characterized as form and form problems become code problems. This code-principle conquers the new abstract painting. “



As the works here show, in art, relations, system, and art, the art uses mainly the allusions to re-create itself, art as a workable art. Allusion - referencing or targeting - is primarily mediated, communicative or metacommunicated in the work, and in order to be effective it is necessary to meet two conditions: the existence of the contemporary experiences of the artist and the viewer, and the common intellectual past of the artist and the viewer, history of art history.

Allusion is a mysterious, puzzling, inspiration of "further understanding" (although it does not exclude the risk of misunderstanding, and even often offers it as a trap ...) - while the quotation is specific, accurate, so it is loud and restrictive. Similarly to appropriation, the expropriation, which has been used as a welcome and often used device since the seventies, since the postmodern and the alpaca, has been forced to exclude the chance of occasional associations.

Relationships and the allusion is, at the same time, ideally the result of the "classic" abstraction. That is, the pantheism of the one-in-the-hearing ... Something that Ferenc Martyn wrote: "The interior of the Amiens cathedral and old forests is of the same meaning: columns in the verge end, columns of branches, roses visible on the roses. Its shrines, chapels, semicircular circles, forged grids are also forests, and the old broken tribes are the whitish, Gothic Madonnas. But the same significance is the stubble of the stems, and the bark of the trees is identical to the epidermis of the stones of the columns. But man himself is not always the same at all - there are those who hear the cuckoo and the organos, and others, at the same time, together, the rhythm and system of ships, colonists, ants and grass. “



The same, differently, is like. If...

Thomas Mann writes about the image becoming natural or, on the contrary, about the image of nature's image: "I never forget the sight. The tank (...) was three-quarters full of slimy water, with diluted water glass, and the grotesque small landscape of a variety of colored plants from a variety of colored plants, sparkling blue, green, brown sprouts sprouting into algae and mushrooms polyps, remnants of mosses, elsewhere in shells, crops, bushes or tree branches, here and there to animal or human limbs; I have never seen a strange spectacle in my life; it was not a strange, embarrassing crap of what he received, but a deep melancholy. (...)

It turned out that this culture was entirely made of inorganic origin, and it was created by the materials of the Holy Apostles. Jonathan poured the bottom of the pot before pouring the water glass solution and hewed it with a few crystals, if I was not disappointed with chromium potassium and copper sulphate, and from this sowing - a physical process known as osmotic pressure - the pityful culture to which his caretaker tried to create even greater compassion in us. It has proved that these dreadful life-mimics are light-hearted, heliotropic, as physiology has revealed this feature. He put the aquarium in the sunlight, but with its three sides hidden from the rays of light, and behold, the whole suspicious company: mushrooms, flaps, fingers, hooves, half-molded limbs all bent toward the wall of the aquarium through which the light could penetrate, and they were so passionate about the heat and the joy that they actually sank into the glass. "

A. As if.


István Hajdu


Élő hanglemez vágás és kiállítás megnyitó

2017. június 2., péntek 19 óra

A m o n o f o g audiovizuális duó legújabb improvizációs zenei megnyilvánulásukat kézzel fogható anyagba tömörítik élő előadásban, az- az koncertet rögzítenek vinylre (a köznyelv ezt egyszerűen bakelit lemeznek hívja) Koczó Attila közreműködésével. Az esemény látható része egy klasszikus kiállítás kereteibe foglalva tovább folytatódik David Stuart Sutherland és Ilauszky Tamás munkáiból. Hangszerek, talált tárgyak, hangszerekké alakult tárgyak, videók, kollázsok formájában.


Tijana Stankovic vokalista és hegedűs jelenleg Budapesten él. Újvidéken etnomuzikológiából doktorált. Az Argo zenei formáció mellett számos hazai kísérleti és improvizációs előadóval játszik együtt, illetve zenét szerez színdarabhoz.

Bolcsó Bálint alkotóként és egyetemi oktatóként egyaránt az új technológiák kísérleti zenei alkalmazásával foglalkozik, szívesen dolgozik élő elektronikával a legkülönbözőbb műfajokban és összeállításokban. Improvizációs zenészként is rendszeresen fellép.

A kiállítás június 22-ig látogatható. 


Live Record Cut and Exhibition Opening

Friday, June 2, 2017, Friday 19:00

M o n o f o g audiovisual duo combine their latest improvisational musical manifestation into tangible material in a live performance, recording the concert on vinyl (the common language calls it simply a vinyl record) with Attila Koczó. The visible part of the event will continue in the framework of a classical exhibition, continuing from the work of David Stuart Sutherland and Tamás Ilauszky. Instruments, found objects, musical objects, videos, collages.


Tijana Stankovic is a vocalist and violinist currently living in Budapest. She has a PhD in ethnomusicology from Novi Sad. In addition to the Argo music ensemble, he plays together with many Hungarian experimental and improvising performers, as well as acquires music for plays.

Bálint Bolcsó is the creator and university professor of the experimental music application of the new technologies and is happy to work with live electronics in a wide variety of genres and compositions. He also plays regularly as a musician of improvisation.

The exhibition is open until June 22nd.

Improstor 83: Monofog, Darko Jovanovic and Lordan Skenderovic

NOVI SAD - At the Youth Center CK13 in Novi Sad, within the Improstor program, tonight at 21.00 the audio-visual composition of Monofog, guitarist and painter Darko Jovanović and trumpeter Lordan Skenderović will be presented.

Monofog was founded in Budapest in 2012 by artist David Sutherland and sculptor Tamás Ilausky. They create transgressive and non-idiomatic music, and their sound is based on the interface between playing music and sound art.

Photo: Youth Center CK13

David will improvise on DIY instruments, objects and contact microphones while Tamas will use Casio synthesizer, bass prepared, found objects, and more.

Guests at tonight's performance will be Nemanja Sovtić - trombone and László Lenkes - electric guitar.

Darko Jovanovic is a guitarist and painter from Novi Sad. He is active for a long time in the Trip Cycle Quartet. In the last three years he has collaborated with numerous musicians of improvisatory orientation. Within this cooperation, Bloom and Bloom 5 are formed. With Miljan Vukoje started the project of Audio Clothing, and also is active independently in the Dako Loop Orchestra.

Lordan Skenderović is a trumpeter from Novi Sad, active in the fields of classical, electronic and improvised music. With Dark Jovanovic he performed in Bloom 5.

Tickets for the concert cost 200 dinars and can be purchased at the entrance to the Youth Center CK13.

Share News with Friends:

Improstor 83: Monofog, Darko Jovanović i Lordan Skenderović


U Omladinskom centru CK13 u Novom Sadu, u okviru programa Improstor, večeras u 21 čas predstaviće se audio-vizuelni sastav Monofog, gitarista i slikar Darko Jovanović i trubač Lordan Skenderović.

Monofog je osnovan u Budimpešti 2012. godine, od strane umetnika Davida Saterlanda i vajara Tamaša Ilauska. Stvaraju transgresivnu i neidiomatsku muziku, a njihov zvuk je baziran na međuprostoru između sviranja muzike i sound art-a, kaže se u najavi.


Foto: Omladinski centar CK13


David će improvizovati na DIY intrumentima, objektima i kontatkim mikrofonima, sa fotografijama i videom, dok će Tamaš koristiti Casio sintisajzer, preparirani bas, pronađene objekte i drugo.

Gosti na večerašnjem nastupu biće Nemanja Sovtić - trombon i László Lenkes - električna gitara.

Darko Jovanović je gitarista i slikar iz Novog Sada. Dugo vremena je aktivan u okviru Trip Cycle Quartet-a. U poslednje tri godine je sarađivao sa brojnim muzičarima improvizatorske orjentacije. U okviru te saradnje nastaju sastavi Bloom i Bloom 5. Sa Miljanom Vukojem pokrenuo je projekat Audio odela, a takođe je aktivan samostalno u Dako Loop Orchestra.

Lordan Skenderović je trubač iz Novog Sada, aktivan na poljima klasične, elektronske i improvizovane muzike. Sa Darkom Jovanovićem je nastupao u sastavu Bloom 5.

Ulaznice za koncert staju 200 dinara i mogu se kupiti na ulazi u Omladinski centar CK13.

Подели вест са пријатељима:

David Sutherland: Time stops and starts again in Kolozsvár (Cluj Napoca)


   My experiences of David Sutherland’s photography fall into three categories, each belonging within the genre of travelogue. The first is a series of photographs taken in China portraying a dilapidated old house, patterns of paving stones, finely wrought textures and a waterfall, while others are reminiscent of old paintings in Indian ink, strangely solarised in black. The second category includes a series of images of Budapest which can also be regarded as a travelogue given that they were taken by an “English traveller” for whom this landscape still remains foreign, though he has lived here for some years. We Hungarians always benefit from the refined insight of David Sutherland and his fellow English photographers because their outsider’s view prompts us to re-examine our familiar environment with fresh eyes.

  The final category is that of genuine travelogue, as seen in the exhibition opening in Kolozsvár (Cluj-Napoca) comprising photographs taken in Kolozsvár itself. We can’t know exactly what “degree of foreignness” these pictures represent and to whom, because to us – as residents of Budapest – Kolozsvár remains both familiar and alien in a strangely nostalgic way, while our mutual friends in Kolozsvár look at the pictures David has taken there in much the same way as we view those he took in Budapest; in other words, they discern the foreignness of his selective point of view and the strangeness of their own surroundings. For his part, the photographer’s own vision of Kolozsvár entails the depositing of a “different” layer – “from here,” figuratively speaking – on to his spectacles or objective lens.

   The journey carries symbolic meaning: the Orange Way. This might make us think of some great eastward migration to China, India or Manchuria, but it is merely the name of a local company running a bus line that carries tourists and others as they go about their daily business back and forth between Budapest and Kolozsvár. In any event, David Sutherland has evidently been captivated by the exotic allure of the phrase, or at least fallen under the sway of some strange, ethereal sensation of freedom. Hungarians living in Budapest, meanwhile, think primarily of Magyar Narancs (the liberal weekly that took its name from the satirical “Hungarian Orange”), and then of Fidesz (the conservative party that adopted the colour), then of all kinds of combinations of the Hungarian orange and lemon, and then of Wrocław’s Orange Alternative, now in its fourth decade of existence here in Central and Eastern Europe, which drew strength from its artistic impulses to become a successful participant in the Ukrainian “Orange Revolution” as well. Meanwhile, in the globalized world, the colour orange has imperceptibly become a symbol of the public sphere: of public sanitation, transport, public safety and all that is “clearly visible.” 

    An English photographer cannot – and does not even wish to – acquire that distinctive “Eastern European Look” which draws from the world of Tarkovsky’s Stalker, the god-forsaken, muddy environment of Béla Tarr’s Sátántangó and Ion Grigorescu’s wasteland of rubbish dumps in the vicinity of Bucharest. David Sutherland’s perspective preserves something of the lyrical quality displayed by exponents of romantic English land art, but when he casts his eye on industrial landscapes, and homes in on the pipes, ventilation apparatus and concrete reservoirs, we also gain a sense of what distinguishes English pop art from that of the Americans. In the urban and suburban details of these photographs, we can detect nothing of the Hungarian-Romanian and Hungarian-Hungarian nostalgic polemics subtly kept alive in the press and other media. A globalized view unites all: East and West (and everything in between), city and wilderness, nature and civilization, history and present, international and local. This is no pictorial representation of “post-colonial discourse,” but has already moved beyond this. There is something approaching the atmosphere that David evokes – albeit through the entirely different artistic medium of black and white – in the imposing, sometimes monumental images of the world-renowned Hungarian photographer Péter Korniss, who has been photographing Transylvania for more than 25 years, capturing the continuous transformation of a timeless landscape and age-old society into the post-modern world.

    However, it is not the objective details which truly occupy this foreign photographer, but rather the elevation of the given spectacle to the philosophical level. The images in the exhibition build on the balance between motion and motionlessness: they portray snapshots and progressive images of the same visual world. They suspend time, lift moments from their spatial context, and then reanimate them (“revive” or “bring them to life”), forming a transition between photography and the moving image. With the help of digitalization, David Sutherland intensifies the well-known visual tone we know from the somewhat speeded-up, humorously mechanical movements of Charlie Chaplin’s silent films, so that the passers-by on the streets of Kolozsvár scurry to and fro in a peculiar manner or move spasmodically on the spot, and while everyone passes through the image at different speeds, the background or “backstage” remains immobile. This is the “stop motion” effect – or, to give it another name, the “pixilation” technique – which is at once primitive, given that motion pictures themselves derived from recognition of this possibility, and post-post-modern, since it is visualized in digitalized space and time. In terms of film history, in the 1960s and 1970s we experienced the crystallization of the technique of moving still images (through the animated films of Ágnes Háy in Hungary, who is currently teaching children the “philosophy” of stop motion in London), before motion pictures began again to move towards the still photograph, unearthing a characteristic world of dreams, and finally freezing (in the tableaux of Paul Sharits made up of strips of moving film), before we arrive at today’s internet and digital universe.

    In contrast to the intensified sense of time and space, we see the many thousands of phased photographs taken on the Orange Way in Kolozsvár summarized in a series of vast tableaux – a new sociography, a new awareness of life, and a new spectacle resting on the multi-coloured remnants of a historical past.

Author : Dr. László Beke 

  • Twitter Classic
  • Facebook Classic